Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.”
/Platón/
2017 márciusában a Nemzeti Tehetség Program pályázatot hirdetett meg a hazai köznevelési intézményeknek a tanórán kívüli tehetséggondozó munka és a tanulók képességkibontakoztatását segítő tárgyi eszközfejlesztésekre. Mivel már terveim között volt egy táblajáték szakkör létrehozása az iskolámban, így kapva kaptam az alkalmon és éltem a pályázat adta lehetőségekkel.
A backgammonnal történő első találkozásom a véletlen műve volt. Utazás közben láttam meg, hogy valaki ezzel a játékkal játszik a telefonján, s mivel kíváncsi természet vagyok, rögtön utána is néztem a szabályoknak és online tanultam meg az alapokat gép ellen.
Egyre jobban elvarázsolt a játék izgalma, már nem elégedtem meg a gépek elleni játékkal, így rövid keresgélés után ráleltem az interneten egy budapesti helyszínre, ahol élőben lehetett játszani másokkal. 2015 szeptemberében elindultam az első bajnokságomon (ugyan az első napra csak nézőnek mentem volna, de Baranyai János bíztatására én is neveztem akkor még a magam tudatlanságával), ahol az ország legjobb játékosai ellen volt szerencsém játszani, s mindeközben rengeteget tanulni tőlük.
Egy dolog elkezdett bántani. A várthoz képest nagyon kevesen jöttek el játszani ezekre a napokra. Ezzel ellentétben, környezetemben egyre több embert tanítottam meg a játékra és kivétel nélkül mindenkit a rabjává tett. Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy óriási fegyver van a kezemben, hogy egy általános iskolában dolgozom pedagógusként és nálunk könnyebben kevesen érhetnek el a gyerekekhez, akik pedig szívják magukba az érdekes játékokat. Így a taksonyi Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola és főképp a Brózik Tibor Diáksport Egyesület együttes erejével belevágtunk a fent említett pályázatba, aminek anyagi, s ebből tárgyi támogatásával sikerült elindítani október 3-án az iskolai backgammon szakkört.
A foglalkozás megtartásához szükséges alapfelszerelés rendelkezésemre állt az iskolában, gondolok itt a megfelelő méretű teremre, székekre, asztalokra és a szemléltetést nagyban segítő interaktív táblára.
Mivel már volt alkalom, hogy bevittem az ostáblámat pár órámra, néhány tanuló körében ismertté vált a játék, s közülük többen is jelentkeztek a szakkörre.
Több célt is megfogalmaztam a szakkörrel kapcsolatban, amikből kiemelném az idő hasznos eltöltését és a játék további hazai terjedésének elősegítését. Emellett nem elhanyagolható a gyerekek kognitív, affektív és koordinációs képességeinek fejlesztése a játék által, hiszen mindezen képességek különböző részeinek szenzitív időszakát élik általános iskolában.
Egy távoli és ma még csak álomnak tűnő cél, hogy elismerjék a backgammont, mint szellemi sportot a bridzs, gó, sakk és dáma példája mellett. Illetve további cél, hogy így lehetőség nyíljon nemzeti diákversenyeken is részt venni. Természetesen kezdetben a háziversenyeknek és a körzeti versenyeknek kell kinőniük magukat, amiből tovább lehet majd építkezni.
Az oktatást egy kezdetleges, „teszt-üzemmódú” tanítási menet segíti, aminek megalkotásához a backgammonosok bibliáját vettem segítségül, gondolok itt Paul Magriel – Backgammon című könyvére. A különböző témákhoz kapcsolódó képek sokat segítenek a szemléltetésben és emellett kedvelik a gyerekek a videókból kifényképezett játékszituációkat is megoldani, közösen megvitatni. Mivel több alsós is jelentkezett a szakkörre, további kihívás egy alsósok számára létrehozott tanítási menet is, leegyszerűsítve a játék tanulásának módját.
„Most az egyszer én is szeretnék megint felsős lenni!” – írta az egyik szülő a diáksport egyesület közösségi oldalán a szakkör meghirdetése alá. Ugyan, melyik játékostársnak ne jutna eszébe ez után rögtön az a gondolat, hogy létrehozzon egy helyi klubot felnőttek részére is…? :)
Mikus Csilla
