Idén Görögországban tartották meg a nemzeti és a női csapat-világbajnokságot, a tengerparti Kamena Vourlaban. 25 csapat adta le a nevezését a vegyes tornára, Japánon és USA-n kívül európaiakból állt a mezőny. Szinte minden évben változik a lebonyolítás, most körmérkőzés volt a csoportokban, utána egyenes kieséses rendszer volt, 11 pontos meccsekkel. Három hatfős és egy hétfős csoport került kialakításra. A csoportból az első helyezett automatikusan továbbjutott a legjobb 8 közé, mag a második és harmadik rájátszásban vett részt, és úgy töltötték fel a negyeddöntőt.
A sorsolás véletlenszerű volt, de kiemelés alapján történt, Magyarországot a négyes kalapból húzták. Ezen a LINKen található az országok ranglistája és, hogy melyik kalapban kik voltak.
Végül a hétfős csoportba kerültünk Ciprussal, Szerbiával, Olaszországgal, Svédországgal, USA-val, és Hollandiával. Nem mondhatni könnyű csoportnak, de lehetetlennek sem.
A magyar nemzeti csapatot Illyés Zoltán, Bognár Dávid, Kovács Zoltán, Kiss Dominik, Fehér Máté és Mike László alkotta (képen balról jobbra). A kvalifikációról korábban már írtunk, hogy milyen verseny alapján lehetett bekerülni a csapatba. Annak ellenére, hogy mindig az aktuális legerősebb csapatot tudjuk kiállítani, nincsen nálunk egy grandmaster, de még master erősségű játékos se, szóval ha így nézzük, akkor Magyarország inkább az esélytelenebb országok közé tartozik. Ciprust és Szerbiát verhetőnek véltük, így két győzelemben biztosan reménykedtünk.
Első fordulóban a 2022-es világbajnok, 2024-es ezüstérmes olaszokat kaptuk. Sajnos egy szorost találkozón kikaptunk 3-2-re. Második fordulóban Egyesült Államok volt az ellenfél. Sokáig 2-2-re álltunk, de itt sem sikerült a bravúr, 3-2-re ismét kikaptunk. A harmadik fordulóban bye-t kaptuk, és mehettünk enni és pihenni, hogy a szerbek elleni meccset teljes erőbedobással játszhassuk. Őket jól ismerjük, mivel az utóbbi időben sokszor fordultunk meg Belgrádban és Újvidéken a helyi versenyükön. Erősebbnek gondoltuk magunkat, így az első győzelem elvárt volt, ha tovább akartunk jutni. Beállt a szokásos 2-2-es döntetlen, és akkor mindenki Kiss Dominikot figyelte, hogy kiszurkoljuk neki a győzelmet. Sajnos nem jött össze és megint veszítettünk.
Másnap reggel Svédországgal játszottuk az ötödik fordulóban. Nem sokat kockáztatott volna az, aki a 3-2-es eredményre fogadott volna. Ezen a meccsen is 2-2 után kaptunk ki 3-2-re, és itt már elszállt az összes reményünk a továbbjutásra. Ciprus ellen szerettünk volna szépíteni, ami sikerült is. A végeredmény 3-2 lett, de már nekünk. Utolsó fordulóban Hollandia ellen játszottunk, és kikaptunk, nem meglepő módon ismét 3-2-re.
Összességében csalódás volt a világbajnoki szereplésünk, hisz egyszer sikerült csak nyerni. Ha viszont úgy nézzük, hogy folyamatosan 2-2 után kaptunk ki, és a döntő meccsek mindig a végéig kiélezettek voltak, és „pattanhatott volna a kapufáról a hálóba” az utolsó korongunk, akkor sikeresebbek lehettünk volna. Így maradt a 18. hely, ami reálisan tükrözi a ranglistán elfoglalt helyünket és a tudásunkat. Jövőre Angliában lesz a világbajnokság augusztusban, lesz idő felkészülni addig minden játékosnak.
Pár meccs rögzítésre került, ezek a Meccsek oldalra kerülnek fel hamarosan.
A női csapat részéről Mikus Csilla értékelt: Idén, 2025 április 7-13. között rendezték meg a backgammon egyik legnagyobb ünnepét, a csapat és egyéni világbajnokságot.
A torna történetében másodszor szerveztek női csapatbajnokságot, ahol idén további 14 ország mellett már Magyarország is képviselte magát 3 fővel. Nagy reményekkel, hatalmas motivációval és egy kiemelkedően jó közösséggel kezdtük meg a versenyt a két csoportra osztott csapatok között.
Ellenfeleink közt tudhattuk a címvédő Egyesült Államok csapatát, Dániát, Németországot, Grúziát, Japánt és Gibraltárt. A mérkőzésekkel körről körre bizonyítottuk a csapatunk erejét és lendületét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy rögtön a 2. körben 3:0-s győzelmet arattunk a később 3. helyen továbbjutó német csapat ellen, illetve az 5. körben 2:1-re győztük le a végül csoportelsőként továbbjutó USA-t. Grúziával szemben, akik tavaly a 3. helyen végeztek, egy végletekig kiélezett mérkőzést játszottunk és végül őket is sikerült legyőznünk 2:1 arányban. A győzelmeink száma magas volt, ami mégis csupán csak a csoport 5. helyére volt elég a pontszámokat összesítő rendszer alapján.
A verseny hevében egyszerre éreztünk büszkeséget a kiemelt győzelmek miatt, illetve keserűséget a csoport 5. helyén állva, de így fogadtuk el a szoros pontszámokat mutató eredményt, amivel összesítésben a 15 csapatból a 8. helyen végeztünk. Ugyan már későn, de végül kiderült, hogy egy technikai hiba miatt nem kapta meg csapatunk az összes bye pontot – két másik csoportbeli csapattal együtt, – amivel a továbbjutó 3. helyet csíptük volna el…
Összességében emelt fővel, boldogan fejeztük be a versenyt, aminek a hangulata és közössége idén is egy másik dimenzióba kalauzolt el minket. Magunkba szívtuk a rengeteg szurkolást, dicséretet, segítő javaslatot, izgalmas végjátékot és győzelmet, hogy jövőre újra kijuthassunk és szerepelhessünk a magyar női csapatban, törekedve egy még jobb eredmény elérésére.
Köszönjük Kovács Zoltán csapatkapitányunk felkészítését és támogatását, illetve a nemzeti csapat többi tagjának a segítségét is!„
